Property Palette
A Kanári-szigetek (spanyolul Las Canarias) Spanyolország legdélibb tartománya.
A Kanári-szigetek 7 nagy és 6 kisebb szigetből álló csoport az Atlanti-óceánban, az északi szélesség 27. és 30. foka, valamint a nyugati hosszúság 13. és 18. foka között. Legnagyobb szigete Tenerife, melynek alapterülete 2052 km², legkisebb a Roque del Oeste, amely tulajdonképpen csak egy szikla a Graciosa sziget közelében. Legkisebb lakott szigete az Isla de los Lobos, melyen mindössze néhány család él.
A szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag Afrikához tartozik. Legkeletibb fekvésű szigete Fuerteventura, amely 100 km-re fekszik az Afrikai partoktól. Valamennyi sziget vulkánikus eredetű, mégis nagyon különböznek egymástól.
Míg Tenerifére a magas hegyek, addig Lanzarotera az alacsonyabb, zömökebb domborulatok jellemzőek.
A Kanári-szigeteket közigazgatásilag két nagy csoportra osztották.
Las Palmas de Gran Canaria-hoz tartozik Lanzarote, Fuerteventura és Gran Canaria, míg Santa Cruz de Tenerife-hez La Gomera, El Hierro, La Palma és Tenerife.
A szigetek összlakossága mintegy másfélmillió fõ, melynek közel egyharmada Gran Canarian él. Az itt élő őslakosok kedvesek, nyíltak, de azokon a szigeteken ahol fellendült a turizmus, az idegenekkel szemben néha bizalmatlanok.
A szigetcsoport legszárazabb tagja Lanzarote, legszelesebb Fuerteventura, legjobban kiépült Gran Canaria, legváltozatosabb Tenerife, legzöldebb La Palma, legelszigeteltebb El Hierro, természeti szépségeiben a leggazdagabb La Gomera.
A Szigetek fõvárosai
La Palma fővárosa: Santa Cruz de la Palma
El Hierro fővárosa: Valverde
La Gomera fővárosa: San Sebasstian de la Gomera
Tenerife fővárosa: Santa Cruz de Tenerife
Gran Canaria fővárosa: Las Palmas de Gran Canaria
Fuerteventura fővárosa: Puerto del Rosario
Lanzarote fővárosa: Arrecife
Tenerife a Kanári-szigetek legnagyobb szigete 2058 km²-es területével. A szigetet két hegység is megosztja. Északon az Anaga-hegység, míg Nyugaton a Teno-hegység csipkés láncai törnek a magasba. Központi részén emelkedik a Pico de Teide tűzhányó, amely legutoljára 1798-ban tört ki.
A XX. század fellendülő turizmusának éppen ez a táj kellett, így hamar elterjedt Európában az a közkedvelt elnevezés, hogy Tenerife „az örök tavasz” hazája. A távoli utazókat valóban lenyûgözi a sziget kettőssége. A hatalmas hegyek, és a hegylábaknál virágzó homokos strandok. Santa Cruz de Tenerife a sziget ÉK-i részén fekszik, és a sziget első számú célpontja az ide látogatók szemében. Nemcsak vámmentes boltjai, hanem neoklasszicista városközpontja is csábítja az idegeneket. A sziget második legnagyobb városa, Puerto de la Cruz, amely már régóta gyógyfürdőként ismeretes. Hamarabb vonzotta a turistákat, gyógyulni vágyókat, mint a lenyűgöző strandok. Tenerife története egyike a világ rejtélyes királyságainak és népeinek. A szigetet eredetileg a misztikus guanches nép lakta. Senki sem tudja, hogy vajon honnan származnak, milyen volt a kultúrájuk. Az azonban biztos, hogy a guanchesek szinte a megszólalásig hasonló piramisokat emeltek Güimar városa mellett, mint a Mexikóban vagy Guatemalában építettek.
Gran Canaria a Kanári-szigetek névadó tagja. A csaknem kör alakú sziget 1532 km²-en terül el az Atlanti-óceánban. A sziget közepén az 1950 méteres Pico de las Nieves vulkán magasodik a Tejeda-hegység legmagasabb tagjaként, és ezen hegység hágói, völgyei és sziklái vadregényes tájakon választják ketté Gran Canaria déli és északi részét. Ez az elválás nem csupán égtáj szerint értendő, hanem míg a sziget északi részén buja növényzetet, csapadékos éghajlatot találunk banánültetvényekkel, addig a déli félteke száraz és szinte sivatagos. Így aztán északon zajlik Gran Canaria mezőgazdasági élete, a vulkanikus lankákon nem ritkák a szőlő-, banán- vagy dohányültetvények. Ezen a félen több város található, többek között Las Palmas is, a sziget legnagyobb városa. A déli részre jellemző a fõ bevételt adó turizmus. Itt vannak a világhírű strandok, mint a Playa del Inglés vagy a Las Canteras. Az éghajlati kettősség, és a különböző eredetű flóra és fauna miatt a szigetre azt is szokás mondani, hogy Gran Canaria, a kis kontinens. Ezen a szigeten is fellelhetők a guanchesek emlékei.
Fuerteventura szigetét az ide látogatók Öreg szigetnek nevezték el. Ezt azzal érdemelte ki, hogy a hosszú, ámde igen keskeny sziget hegységei mára lekoptak. Olyannyira, hogy legmagasabb pontja 724 m. 1722 km²-es területével a második legnagyobb Kanári sziget, amely a strandolás és a turizmus fellegvárává küzdötte fel magát. 70 km hosszú partszakaszát különösen finom homok borítja, így a turisták hamar szívükbe zárták. Az Öreg sziget nevet támasztja alá az a tény is, hogy a sziget székhelye, Puerto de Rosario, a szigetcsoport legrégebbi települése.
El Hierro a Kanári-szigetek hét nagyobb tagjának legkisebbje a maga 278 km²-es területével. Emellett Hierro, vagy más néven Ferro a szigetek legnyugatibb tagja is. Így hosszú éveken át ez a sziget számított az ismert világ legnyugatibb peremének. Hosszú ideig ez a meridián volt sok ország térképészetének kezdete. A sziget székhelye Valverde, magas, sziklás partok mentén fekszik. Hierro vendéglátása így a csöndes kikapcsolódásra vágyó turistákra épül. Golfo városánál egy 14 km hosszú homokos strand húzódik. A sziget központját itt is egy vulkán alkotja, amely 1500 m magasságig tör fel.
Lanzarote szigetét is több névvel illetgetik a szigetlakók és a látogatók. A helyiek között elterjedt a Conejera név, sokan a 100 vulkán szigetének emlegetik. Az őslakos guanche elnevezése Lanzarote Titeroygatra volt, amely Színes hegyeket jelent. A Kanári-szigetek legkeletibb tagját a legtöbben egy genovai tengerész, Lancelotto Malocello nyomán Lanzaroténak ismerik. A 846 km² területű sziget központi tájait csaknem 300 tűzhányó szabdalja át. A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait meg-megszakítja néhány farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye. Az egyébként alacsony sziget északi részénél helyezkednek el a Chinijo-szigetek, vagyis La Graciosa, Alegranza, Montaña Clara, és Roque del Oeste. A rengeteg tûzhányó alakította, formálta a sziget felszínét. Így jött létre a Timanfaya Nemzeti Park érdekes élővilága, és természeti formái. Érdemes meglátogatni ezeket a parkokat, de természetesen a homokos strandok is kellemes időtöltést nyújtatnak. Ilyen a Papagayo vagy a Charco del Palo strand.
La Palma 706 km területû szigetet gyakran emlegetik úgy, hogy La Isla Bonita, azaz a Csodálatos Sziget. Azért kapta ezt a nevet, mert partjai olyan meredeken és hirtelen emelkednek ki az óceán kék tükréből, mint egyik sziget sem. La Palma vulkanikus eredetû domborzatát északon egy hatalmas beomlott kráter, a Caldera de Taburiente uralja. Kicsit délebbre botlunk bele a Cumbre Nueva szintén beomlott kráterébe.
A természet 2 millió éves munkái, és a világon egyedülálló a szépségük. A Caldera északi peremén emelkedik a Roque de los Muchachos 2426 méteres ormával. Ez a legmagasabb hegycsúcs a szigeten. Az öreg kráterektől délre húzódnak a Cumbre Vieja tûzhányói, szelídebb, kopárabb tájai. A Caldera keleti lábánál emelkedik Santa Cruz de La Palma városa. A fehér házak mögött felhőkbe burkolózott hegycsúcsok tekintenek le a strandokon szép számban fürdőző turistákra.
La Gomera-t, a hegyek szigetét nem a napimádók keresik fel. A kerekded alakú kis sziget egy 1487 méter magas vulkanikus csúcs körül alakult ki. A szigetnek nincs hivatalos nemzetközi reptere, így komppal juthatunk át Tenerife szigetérõl. A komp San Sebastián városába fut be. Ez a városka a sziget központja.
Gomera központi részét a Garajonay Nemzeti Park foglalja el. Itt található Laurisilva misztikus erdeje, de az egész parkot könnyen beilleszthetjük bármelyik tündérmesébe. Ezt a vidéket az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Az északon zöld és dús sziget déli irányba egyre szárazabb képet mutat. A hegyek végig jellemzőek a sziget tájképére. Így alakulhatott ki Gomera jellegzetes kommunikációs „eszköze”, a gomeri fütty. A spanyol hódítás előtt alkalmazták a füttyöt, egymáshoz közeli települések lakói. A hegyek és völgyek vígan közvetítették a kialakult füttyjeleket.
A Kanári-szigetek és egész Spanyolország legmagasabb pontja a Pico del Teide, az hivatalos mérések szerint 3.718 méter. Csúcsát télen heteken keresztül hó borítja, míg a sziget déli oldalán elnyúló strandokon 25-28ºC-os melegben fürdőzhetnek a nyaralni vágyók. Strandjai homokosak, a legtöbb feketés, szürkés homok, ami a vulkánikus hamu miatt ilyen színű. A reptér közelében lévő strand homokja sárga és itt található az egyik legnagyobb fürdőzőhely.
Ez egyben a legkedveltebb szörfparadicsom is, a magas hullámok ideálisak a sport szerelmeseinek.
Az óceán vize a Kanári-áramlás miatt mindig kellemes, 20-24ºC-os, állandóan úszásra alkalmas.
Az idegenforgalom után a szigetek legfőbb bevételi forrása a kereskedelemből és a mezõgazdaságból származik. Nagy mennyiségben termesztenek exportra banánt, paradicsomot, lencsét és dohányt. Lanzarotén mindmáig fontos szerepet játszik a bíbortetű tenyésztése, a tenerifei borok pedig messze földön híresek.
Államforma: alkotmányos monarchia, La Casa de Su Majestad el Rey, a spanyol király.
Nyelv: spanyol, (katalán, baszk, galíciai).
Történelem: A szigetek őslakóiról, a guanche-król a mai tudomány nem sokat tud, de valószínűleg berber származásúak. Kultúrájukban az ókortól kezdve sok nemzet szerepet játszhatott, rejtélyes piramisaik meglepték a történelem tudósait. A föníciaiak is ismerték a szigeteket, a rómaiak pedig Fortunatae Insulae, azaz Boldog-szigeteknek hívták őket, és kereskedtek velük. Ezt a nevet onnan kapta, hogy az ókori mitológia a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér. Úgy mondták „Itt örök tavasz van, és jólét”.
Az ókori birodalmak bukásával elfeledkeztek a guanché-k szigeteiről, majd a 10. században az arabok ismét felfedezték őket. Az itteni királyság elég erős és gazdag volt ahhoz, hogy az arab kereskedőket eltartsa.
A 14. században megjelentek az első európai hódítók. A sok nemzet közül végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig. Az előbbiek meghódították Lanzarote, Fuerteventura és Hierro szigetét, míg a portugálok Gomerát tudhatták magukénak 1420-ig. V. Alfonz 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával az alcáçovasi békét. Ennek értelmében Portugália lemondott a szigetek feletti uralmáról. Gran Canaria, La Palma és végül Tenerife is kasztíliai koronabirtok lett. Ekkor 1496-ot írunk.
Az Amerikába tartó hajók fontos állomásává váltak a szigetek. A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatoklevertek. 1936-ban a spanyol polgárháború kitörésekor a szigetek Franco bázisaként szolgáltak. A második világháború után a szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak, és 1983-ban autonómiát kaptak.
Ünnepek
január 6.: újév, Vízkereszt (ilyenkor ajándékozzák meg egymást, nem karácsonykor)
április: nagycsütörtök, nagypéntek, Húsvét vasárnap munkaszünet, de a pünkösd hétfõ munkanap
május 1.: munka ünnepe
május 30.: Kanári szigetek ünnepe
augusztus 15.: Mária mennybemenetele
október 12.: Spanyol nemzeti ünnep
november 1.: Minden szentek
december 6.: Alkotmány ünnepe
december 8.: Szeplõtelen fogantatás ünnepe
december 25.: Karácsony.